Vad Erzsébet 1925. november 2-án született Túrkevén. A gyermekkorában ért hatások egész élete folyamán végig kísérték. Az emlékképek mellett az emléktárgyak is végig kísérték a festőnőt élete során.
Korán kibontakozó tehetségét harmadik osztályos korában Vajda Sándor tanító bácsi fedezte fel, aki tanmenete megrajzolását rábízta. A Képzőművészeti Főiskolára került Budapestre 1945-ben. Kandó László, Szőnyi István, Berényi Róbert voltak a művésztanárai. A formálódó tanítvány induló pályáját portré rajzai, akvarell képei jelzik. Életképei és csendéletei gazdag színvilágról árulkodnak, ugyanakkor nyugalmat árasztanak.
1974-ben a szülővárosba hozta el első kiállítási anyagát. A Finta Múzeumban ekkor nyílt meg első tárlata, melyet követtek a többi nagykunsági bemutatók Kisújszálláson, Karcagon. Nemes szívvel adományozott is alkotásaiból intézményeknek, segítőinek. Így aztán az országban számos intézményt és család otthonát díszítik képei.
Az 1976 óta a Képzőművészeti Alap tagjaként alkotó Gy. Vad Erzsébet munkásságának színvonalát jelzi, hogy több kiállítását ismert szakember nyitotta meg, kritikusai elismeréssel írtak róla, a Nemzeti Galéria gyűjteményében is található alkotása. A rendszerváltásig több mint 60 kiállítás követte az első bemutatókat szerte az országban.Szülővárosába vissza-visszatért.
„Mindig nagy szeretettel és meghatódottsággal gondolok vissza Túrkevére. A gyermekkorom, az iskolai évek, az otthon, az első kiállításom, majd az azt követő kiállítások és az otthon lévő kedves rokonok, barátok jelentik számomra Túrkevét. Sőt még Budapesten is az itt lévő túrkeveiek ide varázsolják a szülővárost. A kiállításaim témáiban, bármennyire is a Mester utcában lakom, mégis visszatér a túrkevei téma, az otthon, a „Nagykunsági csendélet”-ben a műteremrészlet, amelyek az otthoni kedves népművészeti, muzeális kincseimet ábrázolják. Van egy csodálatos darálóm az 1700-as évekből, ami az Őseim darálója képen szerepel.”
[print_gllr id=5732]
